ficsúr × A: 1358–1359 ? Phynchur [szn.] (MNy. 16: 152); 1376 ? ffichormiklous [szn.] (MNy. 10: 78); 1412 ? Ficzur [szn.] (Drăganu: Rom. 66); 1570 fychor (NyIrK. 10: 104); 1599 Fichwrtt (SzT.); 1792 Fitsór (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1877 ficsúros [sz.] (NSz.) J: 1 1570 ’román fiú, román legény | rumänischer Bursche’ (↑); 2 1599 ’saru; kis csizma | Sandale; kleiner Stiefel’ (↑); 3 1638 ’merőedény; vámolóedény 〈malomban〉 | Schöpfgefäß; Mautmaß 〈in der Mühle〉’ (OklSz.); 4 1708 ’hajóslegény | Schiffsgeselle’ (Pápai Páriz: Dict. Hajó vonó ember a.); 5 1831 ’nyalka fiatalember; piperkőc, nyegle modorú fiatalember | schneidiger Bursche; Stutzer’ (Kreszn.)

Román jövevényszó. |  ≡  Rom. fecior, (N.) ficiór ’legény, fiú; szolga’ [a lat.  (vulg.) *fetiolus ’fiúcska’ < lat. fetus ’magzat’ alapján].  ≋  Megfelelői: albán fičor; szbhv.  (R.) fičor; stb.: ’legény, fiú’.  ⌂  Az úr végződés valószínűleg az →úr hatására alakult ki. A 2. jelentés önállósulással keletkezett a ficsúr saru ’legénycsizma’  (1599: SzT.) szószerkezetből. A 3. jelentés azon alapulhat, hogy az összehasonlítás alapján a szokásosnál kisebb mérő- és más eszközöket a magyarban gyakran ’fiatalember, legény’ jelentésű szóval jelölték; vö. →finak.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fáta