ficamlik × [1] A: 1557/ ki ficzemúlt [sz.] (MNy. 80: 124); 1578 ki ficzemuͤlt [sz.] (NySz.); 1604 Ficzamlas [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Parárthreſis a.); 1784 fitzamlék [▽] (Baróti Szabó: KisdedSz. 12) J: ’ficamodik | verrenkt werden’

ficamít A: 1585 ki ficzmitom [ɔ: ficzamitom] (Cal. 621); 1748 fitzamittya [t-j] (NSz.) J: [főleg ki~] ’megrándít | verrenken’ #

ficamodik A: 1585 ki ficzamodot [sz.] (Cal. 357); 1668 ficzamodék [▽] (NySz.); 1709 ki ficzemedett (MNy. 75: 378); 1765 fitzomodással [sz.] (NSz.); nyj. ficemëdés [sz.] (MTsz.) J: [főleg ki~] ’megrándul | verrenkt werden’ #

ficamik ∆ A: 1784 fitzamni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 25); 1833 Fitzamik [▽] (Kassai: Gyökerésző 2: 208) J: ’ficamodik | verrenkt werden’

ficam A: 1818 ficzam (NSz.) J: ’bicsaklás, rándulás | Verrenkung’ #

ficcan × A: 1833 Fitztzan (Kassai: Gyökerésző 2: 208); nyj. ki-ficcen (MTsz.) J: 1 1833 ’ficamodik | verrenkt werden’ (↑); 2 [ki~] 1861 ’kicsusszan 〈a szó a szájából〉 | es rutscht einem aus’ (MNyszet. 6: 335); 3 1893 ’megbicsaklik 〈a nyelve〉 | sich überschlagen 〈die Zunge〉’ (MTsz.)

ficcant ∆ A: 1833 Fitztzant (Kassai: Gyökerésző 2: 208) J: 1 1833 ’ficamít | verrenken’ (↑); 2 [főleg el~] 1861 ’elhibáz 〈szót, nyelve botlása miatt〉; megbicsaklik 〈a nyelve〉 | verfehlen 〈Wort〉; sich überschlagen 〈die Zunge〉’ (MNyszet. 6: 323)

A szócsalád igéi onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő azonos a →fickándozik szócsaládjának tövével, és összefügg a →biccent szócsaládjának tövével. A végződések különféle igeképzők. A ficamik viszonya a szócsalád korábbi tagjaihoz nem teljesen világos.

A ficam elvonás eredménye. |  ⌂  A korábbi igealakokból keletkezett a nyelvújítás idején.

A szócsaládhoz még |  ∼  Ugyanebből a tőből származó régi igék: (ki)fecül ’kificamodik’  (1578: NySz.); ficorodik ’eltorzul ‹arc›’  (1578: Bornemisza: ÖrdKís. 132), ’kificamodik’  (1585: Cal. 738 [ɔ: 733]).

☞ EtSz. ficamodik a.; Bárczi: Szók. 30; TESz. ficamodik a.; EWUng.→ biccent, fickándozik