fiatal A: 1302 Tul fyotol (OklSz.); 1389 Kyurthwÿlfÿathal (MNy. 10: 42); 1847 Fivadal (NSz.) J: ‹fn› 1 1302 ’fiatal fa; faág | junger Baum; Ast, Zweig’ (↑); 2 [a ~ok] 1748 ’fiatal emberek korosztálya, társasága | die jungen Leute, Jugend’ # (NySz.) | ‹mn› 1 1516 ’még ki nem fejlett | nicht herangewachsen, nicht ausgewachsen, jung 〈im allg Sinne〉’ # (OklSz. fiatal-erdő a.); 2 1610 ’ifjú, nem öreg | jung 〈Mensch〉’ # (SzT.); 3 1800–1803/ ’korai 〈idő〉; tavaszi | früh 〈Zeit〉; Frühlings-’ (NSz.); 4 1888 ’értéktelen; nem jó | wertlos; nicht gut’ (NSz.) Sz: fiatalos 1585 fÿatalos ’nem kifejlett 〈erdő〉 | nicht ausgewachsen 〈Wald〉’ (RMNy. 2/2: 318); 1845 ’ifjúra jellemző | jugendlich’ (MNy. 2: 372) | fiatalodik 1792 Fiatalodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) | fiatalít 1803 fiatalíttya (NyF. 50: 45)

Származékszó. |  ⌂  A →fiú ’vkinek a fia, unokája; fiatal férfi’ fi változatából keletkezett -tal melléknévképzővel, amely az eredeti -talan melléknévképző változata; vö. hirtel ’váratlan, azonnali’ (→hirtelen), mezejtel ’csupasz, fedetlen, meztelen’ (→meztelen), (N.) sajtal ’sótlan’  (Pais-Eml. 319) (< →só). A fiatal eredetileg olyan fákra, erdőkre, élőlényekre vonatkozhatott, amelyeknek még nem volt sarjuk, hajtásuk, kicsinyük stb., majd metaforikusan személyekre is alkalmazták.  ⚠  Téves az a magyarázat, amely szerint a szó végződése kicsinyítő képző lenne.

☞ EtSz.; TESz.; MNy. 66: 80; NéprNytud. 17–8: 121; EWUng.; MNy. 109: 453→ fiú