fennhéjáz A: 1575 fen heyaz vala (Heltai: Krón. 208b); 1597 fen ... hiaz vala (Eckhardt: Tel. 171); 1683 Fen hajazó [?✐] [sz.] (NySz.); 1723 fen ... héjjázni [sz.]; Fönnhéjjázás [sz.] (NySz.); 1864/ fenhéjázik [□] (NSz.) J: 1 1575 ’kevélykedik | hochmütig sein’ # (↑); 2 1723 ’magasan száll; magasba csap | hoch fliegen; hoch auflodern’ (NySz.); 3 1816 ’nagy reményekkel, tervekkel, magas szárnyalású gondolatokkal foglalkozik | große Hoffnungen tragen’ (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →fenn ’fent, felül’ + héjáz alárendelő, határozós összetétele. A jelentések alakulása és az utótag eredete vitatott. Ez utóbbi vagy a héjaz ’beborít, betakar, befed’ ige (< →héj¹ + -z igeképző), vagy a héjáz ’magasan repül, mint egy héja’ (< →héja + -z igeképző) ige lehet. Az első esetben az összetétel eredeti jelentése ’vki a házát (ill. annak tetejét) magasabbra építi, mint a többiek (gőgből, felfuvalkodottságból)’ lehetett; a második esetben ’vkinek magasröptű, gőgös gondolatai vannak’. Művelődéstörténeti és nyelvtörténeti okokból egyik magyarázat sem meggyőző. ∼ Hasonló szemléletű szó a lóhátról beszél vkivel ’magasról lefelé beszél vkihez’ (OrmSz. lóhát a.). – Egyéb, régi megnevezések: felhéjáz ’elbizakodottan, gőgösen viselkedik’ (1598: NySz.); vmi felett héjáz ’ua.’ (NySz.). – Az utótag önállóan is előfordul; vö. hajaz ’elbizakodottan, gőgösen viselkedik’ (1669: NySz.); héjáz ’ua.’ (1702: NySz.); ezek az igék önállósulással keletkezhettek a fennhéjáz-ból.