fenekedik A: 1584 fenekedni [sz.] (NySz.); 1585 Fenyekoͤdoͤm [▽] (Cal. 552) J: 1 1584 ’dühösködik | wüten’ (↑); 2 1585 ’dühvel támad vkire; fenyeget vkit | anfeinden; drohen’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A fen ’élez, köszörül’ (→fen) igéből keletkezett a -kedik gyakorító-visszaható képzővel. A megnevezés a fogát vicsorgató dühös, vad állat viselkedésén nyugszik. Hasonló szemlélethez vö. →acsarkodik, →fene, →fenyeget stb. – A (R.) fenelkedik ’megtámad, ellenségeskedik, harcol, fenyeget’ (1416 u./¹ fènelkedėc (BécsiK. 90)) -l gyakorító képzővel + -kedik gyakorító-visszaható képzővel keletkezett. ∼ Ugyanebből az alapszóból -kezik gyakorító-visszaható képzővel alakult: fenyekezik ’megtámad, ellenségeskedik, harcol, fenyeget’ (1585: Cal. 663).
☞ MNy. 16: 123, 45: 278; TESz.; EWUng.→ fen