felől A: 12. sz. vége/ iov felevl (HB.); 1416 u./¹ fèlo̗l (BécsiK. 244); 1416 u./² te felo̗llèd (MünchK. 74vb); 1456 k. felel (SermDom. 1: 251); 1456 k. felwl (SermDom. 2: 483); 1531 főlőle [?✐] (ThewrK. 174); 1547 fellel (LevT. 1: 37); 1574 felÿolÿ (SoprSz. 34: 47); 1718 felöll (NyIrK. 28/2: 171); 1800 fölül (NSz.) J: ‹névutó› 1 12. sz. vége/ ’iránya felé eső oldalon | auf der Seite von’ (↑); 2 1372 u./ ’vmely irányból | von einer Richtung her’ # (JókK. 11); 3 1372 u./ ’vki részéről | von jmds Seite’ (JókK. 29); 4 1416 u./³ ’vmivel kapcsolatban 〈mond〉 | über etw 〈sagen〉’ (AporK. 148); 5 1527 ’miatt | wegen’ (ÉrdyK. 4); 6 1608 ’miatta | seinetwegen’ (SzT.) | ‹hsz› 1 [birtokos személyjellel] 1416 u./² ’vmivel kapcsolatban 〈mond〉 | über etw 〈sagen〉’ (MünchK. 74vb); 2 1527 ’miatt | wegen’ (ÉrdyK. 338); 3 1589 ’miattam, miattad stb. | meinetwegen, deinetwegen usw.’ # (Balassi: ÖM. 1: 118)

felé A: 1372 u./ fele (JókK. 129); 1416 u./¹ fèlė (BécsiK. 12); 1531 felew (LevT. 2: 5); 1539 felÿ (KL. 176.); 1585 Foͤle (Cal. 1115); 1604 felenc (Szenczi Molnár: Dict. Antíchthones a.); 1811 fele (NSz.) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’irányába | auf ... zu’ # (↑); 2 1372 u./ ’a szóban forgó időpont előtt, tájt, tájban | gegen 〈für Zeitbestimmung〉’ # (JókK. 49); 3 1395 k. ’irányban | in gewisser Richtung’ # (BesztSzj. 330.); 4 1416 u./¹ ’környékén | in der Umgebung von’ # (↑); 5 1553 u. ’körül | etwa’ (MonÍrók. 3: 82); 6 1636 ’részre 〈oszt〉 | in Teile 〈teilen〉’ (Simonyi: Hat. 2: 133) | ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1599 ? ’irányába | auf ... zu’ # (SzT.), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Antíchthones a.)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A →fél² ’vminek a fele; oldal’ főnévből keletkezett -l ablatívuszraggal, ill. -é latívuszraggal. Az első szótagbeli ö-s változatok a →fölül hatására keletkeztek. A felé alak az E/3. személyű -é birtokos személyjelet is tartalmazza, amely a latívuszragba olvadt bele. Emellett az alak mellett a többi birtokos személyjellel (-m, -d stb.) egy teljes paradigmasor jött létre. A szócsalád tagjai birtokos szerkezetekben határozószóvá, ill. névutóvá váltak. – A felé határozószókkal, ill. igekötőkkel (pl. arrafelé, kifelé stb.) a cselekvés befejezetlenségének jelölésére is szolgál.

☞ Klemm: TMondt. 230; EtSz. 1. fél a.; Sebestyén: Névut. 48; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 133, 286; EWUng.→ fél²