felső A: 1256/ Felsytethey [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 675); 1291/ Felsewzenthmyhalfalwa [hn.] (FNESz. Felsőszentmihály a.); 1317 Fulseuluew [hn.] (OklSz.); 1320 Felsu [hn.] (OklSz.); 1336 Felseyezenev [hn.] (OklSz.); 1376 Feulseu [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ felſo̗, fèlſo̗ (BécsiK. 26, 229); 1805 fëlſo̗ (NSz.); nyj. fënső, fërső, fösü (ÚMTsz.); fësső (MTsz.) J: ‹mn› 1 1256/ ’magasabban levő | höher liegend, ober’ # (↑); 2 1519 ’magasabb rendű | höher 〈abstr.〉’ (CornK. 95); 3 1582 ’korábbi, elmúlt 〈idő〉 | früher, vergangen 〈Zeit〉’ (NySz.) | ‹fn› 1 1720 ’kártyafigura | Ober 〈im Kartenspiel〉’ (NSz.); 2 1840 ’felsőkabát | Überrock’ (NSz.) Sz: felsős 1908 felsős ’az általános iskola felső tagozatába járó diák | Schüler der Oberstufe’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A fel-ből (→föl ’magasabban fekvő terület; vminek a felső része; felület, felszín’) keletkezett -ső melléknévképzővel; vö. →alsó, →belső stb. A szó belseji ls > rs elhasonuláshoz vö. →első, →külső stb. A főnévi 1. jelentés német hatásra utal; vö. ném. Ober ’egy fajta játékkártya’. A főnévi 2. jelentés önállósulással jött létre különféle összetételekből, ill. jelzős szószerkezetből; vö. felsőruha ’felsőruházat’  (1507: NyIrK. 6: 187); felső köntös ’felsőkabát’  (1568: NySz.); stb.

☞ EtSz. fél a.; D. Bartha: Szóképz. 122; MNy. 58: 27; TESz.; EWUng.→ fersing, föl