felesel A: 1589 feleslenek (SzT.); 1592 feleseles [sz.] (SzT.); 1776–1821 Felesö́lni [sz.] (NSz.) J: 1 1589 ’vitatkozik, veszekedik | streiten’ (↑); 2 1616 ’ellentmond, ellenkezik | widerreden’ # (NySz.)
Származékszó. | ⌂ A feles ’(segítő)társ, bajtárs’ (→fél²) főnévből keletkezett -l igeképzővel. A jelentésváltozáshoz vö. →felel. Eredeti jelentése ’beszédpartnerként viselkedik’ lehetett, amelyből a későbbi jelentések kialakultak. – A feleslenek (↑) változat az [1]-es tőtípusba tartozik.
☞ EtSz. felel a.; TESz.; EWUng.→ fél²