fekély A: 1456 k. fekelekel (SermDom. 2: 450); 1497 feekewles [sz.]; fekeeles [sz.] (OklSz.); 1508 fekelľekkel (DöbrK. 347); 1517 fekelyekkel (DomK. 288); 1519 fó̩keelýek (JordK. 23); 1798 fekéjesedni [sz.] (NSz.); 1833 Főköny (Kassai: Gyökerésző 2: 135); nyj. feki, fököm (MTsz.); főkin (ÚMTsz.) J: 1 1456 k. ’rendszerint gennyes kelés, tályog | Geschwür’ # (↑); 2 1497 ’bibircsók, szemölcs, kiütés | Warze; Aussatz’ (↑); 3 1874 ’〈szitokszóként〉 | 〈als Schimpfw.〉’ (Nyr. 3: 229) Sz: fekélyes 1497 (↑) | fekélyesedik 1552 megh foͤkelesedek (LevT. 1: 103)

Örökség, ugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.) päkəp- ’kitör; áradni, ömleni kezd’, päχl- ’ua.; (szét)reped’ [ugor *pekkɜ- ’(szét)reped, szétpattan’].  ⌂  Az ugor *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →fekete, →gyökér stb. Az alapszó eredetileg onomatopoetikus eredetű lehetett, amelynek veláris alakjai már a finnugor korból kimutathatók (vö. →fakad). Végződése az -l > -ly névszóképző; vö. aszály (→aszik), kötél (→köt) stb. Az 1. és 2. jelentéshez vö. fakadék (→fakad) stb. A 3. jelentéshez vö. →fene, →franc² stb.

☞ Nyr. 63: 131; EtSz.; NyK. 68: 94; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ fakadUN UEW. № 1823