fekszik [2/3] A: 1211 ? Feke [sz.] [szn.] (PRT. 10: 515); 1240 Fekespenez [sz.] (HOkm. 3: 5); 1372 u./ fekegÿ [d-j] (JókK. 11); 1372 u./ fekeʒnekuala (JókK. 86); 1372 u./ fekʒenuala [□] (JókK. 156); 1456 k. fekʒyk uala [▽] (SermDom. 2: 450); 1506 feko̗̗znek vala (WinklK. 314); 1517 fekevuek (DomK. 228); 1519 fekẃʒnek (JordK. 903); 1519 k. leh fekuek (DebrK. 123) J: 1 1211 ? ’〈személy〉 vízszintes helyzetben elnyúlik; vhova lefekszik | liegen 〈von einer Person〉; sich legen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 11); 2 1240 ? ’elterül, elhelyezkedik | sich ausbreiten, liegen’ # (↑), 1412 ’ua.’ (OklSz.); 3 1416 u./¹ ’〈katonaság〉 táborozik | liegen 〈vom Militär〉’ (BécsiK. 263); 4 1495 e. ’〈tárgy〉 vhol van | sich befinden 〈von einem Gegenstand〉’ # (GuaryK. 52); 5 1531 ’vmiben áll | in etw bestehen’ (ÉrsK. 150) Sz: fekés 1240 ’fekvés | Liegen’ (↑) | feket 1336 ? Kukenfeketh [hn.] ‹fn› (OklSz.); 1416 u./¹ ko̗̗rṅo̗̗l fèkètbèn ’vminek a fekvése, helyzete | Liegen’ (BécsiK. 312) | fekt- [birtokos személyjellel] 1584 fektebe ’fekvő helyzetben | liegend, im Liegen’ (SzT.) | fekő 1372 u./ fekewhewʒ ‹foly mn-i ign› (JókK. 68); [málán~, málon~] 1519 ’egy fajta bagoly | Art Eule’ (JordK. 94) | feket 1416 u./² fekete ‹ige› ’fektet | liegen lassen’ (MünchK. 55vb) | fekette 1416 u./² fèkette ‹hat-i igenév› ’fekve | liegend’ (MünchK. 14rb) | fektet 1532 fektete (TihK. 18) | fekvés 1536 fekuesebe (NySz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból, magyar képzővel. | ≡ A tőhöz vö. zürj. (V.) puk-, (Sz.) pukal-; votj. (Sz.) puk-: ’ül’ [fgr. *päkkɜ- ’ua.’]. ⌂ Az egyeztetés nehézsége, hogy a szó belseji u eredete a permi szavakban tisztázatlan. A fekszik eredetileg -sz gyakorító képzővel keletkezett, de bizonyos származékokban a fek- változat is fennmaradt (vö. a (R.) fekés főnevet, a feket főnevet és igét, valamint a fekő főnevet). Az -ik végződés másodlagos. A tőváltozatok már a magyarban keletkeztek; ezekhez vö. →alszik. A 2. jelentés esetleg képzettársítással alakult ki a finnugor alapjelentésből. A jelentésváltozáshoz vö. ném. liegen ’hosszan elnyúlik, elterül’ > ’kiterjed vmire, vhol fekszik, található; vmi mentén fekszik v. vhová megérkezik stb.’. ∼ A fekü, fekű ’fekvőhely’ (1836: Kunoss: Szóf.), ’a bányászott anyag rétege alatt fekvő kőzet’ (1858: NMTudMűsz. Liegendes a.) valószínűleg a fekő (↑) folyamatos melléknévi igenév hatására keletkezett nyelvújítási, tudatos szóalkotás. Ma csak bányászati szakszóként használatos. – A fekhely ’fekvőhely’ (1808: Sándor I.: Toldalék) összetétel nyelvújítási szóalkotás a fek- tőváltozatból és a →hely főnévből. – A fektő helyében ’fekve, fektében’ (1886: Nyr. 15: 213) szószerkezet az álltó helyében (→áll¹) és ültő helyében (→ül¹) szerkezetek analógiájára kelethezhetett.
☞ EtSz.; NyK. 51: 116; Bárczi: Szótöv. 59; MSzFE.; TESz. fekhely a. is; EWUng.→ kézenfekvőUN UEW. № 719