fejében A: 1519 feýeeben (JordK. 256); 1553–1559 feiebe (RMNy. 2/2: 27) J: 1 1519 ’ellenében; cserébe | gegen 〈mit der Nebenbedeutung des Austausches〉; tauschweise’ # (↑); 2 1553–1559 ’vmi gyanánt | als 〈das Subjekt näher bestimmend od. begründend〉’ (↑); 3 1577–1580 ’cél(já)ból | zwecks’ (NySz.); 4 1645/ ’nevében; képviseletében | im Namen; in Vertretung’ (NSz.); 5 1771 ’miatt | wegen’ (NySz.)

Határozóragos főnév szófajváltásának eredménye. |  ⌂  A fejében a →fej² főnévből keletkezett E/3. személyű -e (~-é) birtokos személyjellel és a -ben inesszívuszraggal, ill. az inesszívuszi funkcióban álló -be illatívuszraggal. – A konkrét jelentéshez vö. feyeeben ’fején’  (1527: ÉrdyK. 511). A szóalak keletkezésének szemléleti alapja, hogy a fej egy tárgy vagy személy egészének kifejezője. A jelentéshez vö. még lp.  (norv.) oaiˈve ’fej’ : oaiˈvai [illatívusz] ’nevében, képviseletében’. – A szó eredetileg állapothatározói funkcióban állt; birtokos jelzős szószerkezetben válhatott névutóvá. Hasonló változáshoz vö. →számára, →részére stb.

☞ Sebestyén: Névut. 135; TESz.; EWUng.→ fej²