fejtörés A: 1627 foͤ-toͤréssel (NySz.); 1655 fej toͤresi (NySz.) J: ’megfeszített, fáradságos gondolkodás | Kopfzerbrechen’ #

fejtörő A: 1831 Fej-törő (Kreszn.) J: ‹mn› 1831 ’fejtörést kívánó, fejtöréssel járó | kopfzerbrecherisch, zum Kopfzerbrechen’ () | ‹fn› 1894 ’talány, rejtvény | Knobelaufgabe, Rätsel’ # (PallasLex.)

Összetett szók. |  ⌂  A →fej² + a törés főnév, ill. a törő folyamatos melléknévi igenév (→tör ) jelöletlen, birtokos jelzős vagy tárgyas alárendelő összetétele. Mindkét összetétel igei szószerkezetekre vezethető vissza; vö. pl. töri a fejét vmin, vmiben ’megerőlteti magát, feszülten gondolkodik, hogy kieszeljen vmit’  (1583: NySz.). Hasonló szemlélethez vö. ném. Kopfzerbrechen; fr. cassement de tête, casse-tête; stb.: ’fejtörés’.

TESz.; EWUng. fej², tör