fej¹ A: 1395 k. feÿe eden [sz.] (BesztSzj. 1024.); 1559 föyö [?✐] [sz.] (OklSz.); nyj. féj, fejik [□] (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’állat tőgyéből tejet présel ki | melken’ # (↑); 2 1577 ’szív, szopik | saugen’ (KolGl.); 3 1770 ’〈pénzt〉 kicsikar | abdringen 〈Geld〉’ (NSz.) Sz: fejős 1551 feyws (LevT. 1: 86)
Bizonytalan eredetű, talán örökség a finnugor korból. | ≡ Md. (E.), (M.) ped'a- ’(meg)szűr’, (E.) ’fej’ [fgr. *päδ'ɜ- ’fej’]. ⌂ A fgr. *δ' > m. j hangváltozáshoz vö. →fáj, →fajd. Az egyeztetést gyengítheti az a kérdés, hogy lehetett-e a finnugor alapnyelv korában a fejést is magában foglaló állattartás. A magyar jelentésekhez vö. ném. melken; ang. milk; fr. traire; stb.: ’(meg)fej; vkit fejőstehénnek tart’. ⚠ Más finnugor egyeztetése téves, iráni származtatása kevésbé valószínű.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; MSFOu. 151: 302; EWUng.; Honti: NyÓtör. 95 | ⚠ Róna-Tas–Berta: WOT. 1318UN UEW. № 713; UEW. № 761