fedél A: 1395 k. fedel (BesztSzj. 544.); 1416 u./² ʒem fedèllèl (MünchK. 97vb); 1512 k. fe fo̗̗delet (WeszprK. 51r); 1585 k. ház fédel (Gl.); 1595 Fedeel (Ver. 105.); 1712 fedely (MNy. 38: 133); 1864 fedel, fėdél (CzF.) J: 1 1395 k. ’háztető | Dach’ (↑); 2 1395 k. ’takaró | Decke’ (BesztSzj. 573.); 3 1416 u./³ ’oltalom | Schutz’ (AporK. 49); 4 1519 ’vmely tárgy teteje | Deckel’ # (DebrK. 51); 5 1840 ’hajó fedélzete | Deck’ (NSz.) Sz: fedeles 1405 k. fedeles (SchlSzj. 1109.) | fedelez 1688 fedelezése [sz.] ’tetőt épít, rak | dachen’ (SzT.) | fedélzet 1713 fedélzeti ’tetőszerkezet | Dachung’ (MNy. 68: 339); 1848 födélzet ’fedélzet | Deck’ (Szily: NyÚSz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (AL.) kwäl-päntėl, (FL.) kälpäntəl: ’(ház)tető’ (kwäl, käl ’ház’) [ugor *pentɜ-lɜ ’fedél, fedő’].  ⌂  Az -l névszóképző feltehetőleg már az ugor korban az alapszóhoz, a →fed ige előzményéhez tartozott. A →fed : fedél jelentéstani viszonyához vö. ném. decken : Dach, Deck.

☞ Szinnyei: NyH.; EtSz. föld a.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ fed, fédel, szemfedélUN UEW. № 1824