fecsérel [1] A: 1640 fetsérlést [sz.] (NySz.); 1763 fetsélleniek [sz.] (NSz.); 1784 fetsérel (Baróti Szabó: KisdedSz. 28); 1789 fetsélve [sz.] (NySz.); 1831 föcséll (Kreszn.); 1864 fėcsérel (CzF.) J: ’(el)pazarol | verschwenden’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg a szétfröcskölés hangjának utánzására keletkezett, jelentése ’fröcskölve szétszór’ lehetett. A tő a →fecseget és a →fecskend szócsalád tövével azonos. A végződés gyakorító képző. A fecsél típusú változatokhoz vö. →abál. ∼ Ugyanebből a tőből más gyakorító képzővel keletkeztek: fecsel ’elpazarol, eltékozol’ (1787: NSz.); fecsékel ’ua.’ (1816: NSz.).
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fecseget, fecskend, ficserékel, fröcsög