fecskend ∆ A: 1490 Fechkendew [sz.] (OklSz.); 1578 foͤczkendoͤuel [sz.] (NySz.); 1604 Feczkentem (Szenczi Molnár: Dict.); 1805 fëcskend (NSz.); nyj. fecskéndëz [sz.] (MTsz.) J: ’fröcsköl; fecskendez | spritzen 〈intrans.〉; bespritzen’ Sz: fecskendő 1490 ’folyadék kilövellésére való készülék | Gerät zum Spritzen von Flüssigkeiten’ (↑) | fecskendez 1626 föcskendezék (NySz.)

feccsen × A: 1670 fettsent [sz.] (NySz.); 1763 Fecsenni [sz.] (NSz.); 1793 Fertsennyen [n-j] (NSz.); 1805 föccsen (NSz.); 1864 fėcscsen (CzF.); nyj. ficcsen (ÚMTsz.) J: ’fröccsen | spritzen 〈intrans.〉’

feccsent × A: 1699 ki fecscsentse (NySz.); 1800/ fecsentette (NSz.); 1864 fėcscsent (CzF.); 1876 föcscsenti (NSz.) J: 1 1699 ’fecseg | (aus)plaudern’ (↑); 2 1800/ ’fröcsköl | spritzen 〈intrans.〉; bespritzen’ (↑)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő a →fecsérel, valamint a →fecseget szócsaládjának tövével azonos. A végződések különféle igeképzők. A köznyelvben csak a fecskendő és fecskendez származék él.  ∼  Idetartozik a focskand ’fröcsköl, spriccel ‹tárgyatlan›; lefröcsköl, lespriccel’  (1528: MNy. 31: 125), amely a fecskend-nek a régi nyelvben viszonylag gyakran előforduló veláris párja. – A palatális tőből különféle gyakorító képzővel keletkeztek: (R.) fecsdez ’ua.’  (1791: NSz.); (N.) fecsel ’ua.’  (MTsz.).

☞ EtSz. fëcsëg a.; TESz.; EWUng.→ fecseget, fecsérel, fecstej, fröcsög, pocskondia