fecseget × A: 1566 fetsegoͤttésseket [sz.] (NySz.); 1804 föcsögetvén [sz.] (NSz.) J: 1 1566 ’〈kisebb madár〉 csiripel, cseveg | zwitschern, tschilpen’ (↑); 2 1804 ’meggondolatlanul beszél, locsog | schwätzen, plappern’ (↑); 3 1940 ’cseppenként szétfröcsköl | tropfenweise zerspritzen 〈trans.〉’ (ÚMTsz.)

fecseg A: 1577 ki fecziegni [sz.] (KolGl.); 1585 foͤtsoͤgoͤk (Cal. 352); 1707 Foͤtsegoͤ [sz.] (MNy. 8: 127); 1770 fëcsëg (NSz.); 1784 fétsegö́ [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 81); 1800 fitseg (NSz.); 1833 fecsengenék (NSz.) J: 1 1577 ’meggondolatlanul beszél, locsog | schwätzen, plappern’ # (↑); 2 1585 ’〈kisebb madár〉 csiripel, cseveg | zwitschern, tschilpen’ (Cal. 436); 3 1585 ’fröcsköl | spritzen 〈trans.〉’ (Cal. 444); 4 1864 ’cseveg | plaudern’ (CzF.)

Onomatopoetikus eredetű szavak. |  ⌂  A tő a →fecsérel, valamint a →fecskend szócsaládjának tövével azonos. A végződés gyakorító-műveltető, ill. gyakorító képző.  ∼  Idetartozik (a fecseget veláris párjaként): focsogat ’fröcsköl’  (1585: Cal. 352).

☞ EtSz. fëcsëg a.; TESz. fecseg a.; Benkő: FiktI. 152; EWUng.→ fecsérel, fecske, fecskend, ficserékel, fröcsög, pocsolya