fazék A: 1296 Fazekar [sz.] [hn.] (OklSz.); 1347 Fazukas [sz.] [hn.] (Heckenast: Szolg. 100); 1370 Fazakas [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. faʒek (BesztSzj. 1296.); 1403 Fazokaseghaz [sz.] [hn.] (NévtÉ. 6: 31); 1405 k. fazyk gyarto (SchlSzj. 2409.); 1816 fazëkak (NSz.) J: ’kétfülű, hengeres (főző)edény | Topf’ # Sz: fazekár 1296 [hn.] ’fazekas | Töpfer’ (↑) | fazekas 1347 [hn.] (↑)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) pōt ’lábas, üst’; osztj.  (V.), (O.) put ’üst’; cser.  (KH.) pat ’ua., vasedény’; finn pata ’üst, fazék’; ? lp.  (norv.) batte ’fazék, üst’ [fgr. *pata ’üst, fazék’].  ≋  Megfelelői: litv. púodas; ném.  (N.) pott; stb.: ’fazék’. A finnugor alapnyelvben ősi jövevényszó lehet.  ⌂  A szó belseji fgr. *t > m. z hangváltozáshoz vö. →fűz¹, →száz stb. A végződés a -k névszóképző; vö. →lélek, →szándék. A régi fazekár származékszó valószínűleg szláv foglalkozásnevek mintája alapján keletkezhetett; vö. →bodnár, →kulcsár stb.; vö. még szláv *gъrnьc̆arъ ’fazekas’ (→gerencsér).

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; MSFOu. 151: 301; NytudÉrt. 89: 189; EWUng.→ lábosUN UEW. № 710