farcsik × A: 1416 u./¹ faꝛւokan, foꝛւokat (BécsiK. 26, 29); 1531 farczykokon (ÉrsK. 232); 1787 fartsak (NSz.); 1793 farsukjába (SzT. farcsok a.); nyj. farcsink (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’csípő, derék; comb, far | Hüfte; Schenkel’ (↑); 2 1551 ? ’a gerincoszlop alsó vége, keresztcsont; farcsont | Kreuzbein; Steißbein’ (NySz.), 1577 k. ’ua.’ (OrvK. 503); 3 1585 ’szárnyasok farkcsomója, amelyből a farktollak kinőnek; ló, marha farka töve, a farokszőrzetet tartó gerincnyúlvány | Bürzel; Schwanzwurzel’ (Cal. 1143)

farcsika × A: 1531 farczykayan (ÉrsK. 232); 1578 forczikaiat (Bornemisza: ÖrdKís. 134); 1590 farcziga (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 91); 1739 farcsuka (EWUng.); nyj. farcsoka (ÚMTsz.) J: 1 1531 ’csípő; comb | Hüfte; Schenkel’ (↑); 2 1590 ’a gerincoszlop alsó vége, keresztcsont; farcsont | Kreuzbein; Steißbein’ (↑)

A szócsalád alapja, a farcsik származékszó. |  ⌂  A →far-ból keletkezett kicsinyítő képzővel; vö. foncsik ’hajfonat’ (→foncsika).

A farcsika származékszó. |  ⌂  A farcsik-ból keletkezett vagy kicsinyítő képzővel, vagy -a E/3. személyű birtokos személyjellel; vö. →anya, ill. →or, →zúz² stb.  ∼  Egyéb megnevezése: farkcsomó ’szárnyasok farkcsomója, amelyből a farktollak kinőnek’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Vropygium a.).

☞ EtSz. farcsok a.; TESz.; EWUng.→ far