fakultatív A: 1866 fakultativ (SárospatakiF. 10: 439); 1934 fakultatív (NSz.) J: ‹mn› 1866 ’nem kötelező, szabadon választható | fakultativ’ (↑) | ‹hsz› 1880 ’belátás szerint; saját tetszése szerint | nach Belieben; nach eigenem Ermessen’ (MagyLex. 7: 296)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. fakultativ; ang. facultative; fr. facultatif; stb.: ’szabadon választható, nem kötelező’. A franciából terjedt el, elsősorban az oktatásra vonatkozó használatban [< fr. faculté ’képesség, lehetőség; egyetemi kar’ < lat. facultas ’lehetőség, adottság’; vö. →fakultás]. ⇒⌂ A magyarba leginkább német közvetítéssel került át. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: fakultatíve ’vki kedve, tetszése, óhaja szerint; saját megítélés, belátás szerint’ (1888: MKözig. 1888. nov. 22.: 7), amely latinosított alak.
☞ TESz.; EWUng.→ fakultás