faktum ∆ A: 1566/ factumok (MNy. 79: 125); 1588 factomot (Nyr. 94: 228); 1629 faktumokat (SzT.); 1889 Foktumra (Simonyi: MNyelv. 1: 118) J: 1 1566/ ? ’cselekedet, tett | Handlung, Tat’ (↑), 1580 ’ua.’ (Nyr. 94: 228); 2 1578 ’bűntett, bűncselekmény | Verbrechen’ (SzT.); 3 1584 ’igazolható tény, tett | Tatsache’ (SzT.); 4 1743 ’szorzat | Produkt der Multiplikation’ (Keresztesi: Mat. 97)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. factum ’tett, tény’, (k.) ’rendelet, hivatalos kiadvány, hirdetmény’, (ú.) ’szorzat’, (h.) ’cselekvés, cselekedet; bűncselekmény; határozat’ [< lat. facere ’(meg)tesz, (meg)csinál’]. ≋ Megfelelői: ném. Faktum; fr. fait; stb.: ’tény, megtörtént dolog, cselekedet’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ affektál, affér, defektus, fakszimile, faktor, fakultás, fátyol, fazon, fétis, kondíció, konfekció, kontár, lézer, perfekte, profitíroz, tesz, ufó