erény A: 1770/ erényem (NSz.); 1832 erőny (ItK. 19: 361) J: 1 1770/ ’az erkölcsi jóra irányuló állandósult akarati készség, törekvés; érték, érdem | Tugend; Verdienst’ (↑); 2 1837 ’női ártatlanság, szüzesség | Jungfernschaft’ (Nszt.)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ A tévesen képzett szónak felfogott →erő főnév feltételezett tövéből alkották -ny névszóképzővel; vö. →kemény, →vékony stb. A szóalkotás alapja az a téves szófejtés volt, amely szerint a lat. virtus ’erő; bátorság; erény, fegyelem’ a lat. vis ’erő, erősség’ származéka. ∼ A (R.) rény ’erény’ (1811: NSz.) tudatos szóalkotással keletkezett szórövidülés az erény-ből. ⌘ Mindkettő nyelvújítási alkotás. ≁ Nem tartozik ide: (N.) rény ’kerítés, sövény’ (1838: Tsz.).
☞ EtSz.; TESz. rény a. is; EWUng.→ erő