ernyő A: 1539 ernÿwt (KL. 179.); 1544 ernöert (OklSz.); 1560 ernieschtül [?✐] (TörtTár 1889: 780) J: 1 1539 ’eső, tűző napfény, hőség ellen védő, kifeszíthető fedél 〈főleg kocsin〉 | Schirm 〈bes. Wagenverdeck〉’ (↑); 2 1604 ’lombfedte, árnyas hely; lugas | belaubter Platz; Laube’ (Szenczi Molnár: Dict. Topiárius a.); 3 1803 ’kézben tartható esernyő, napernyő | Regen-, Sonnenschirm’ # (Nszt.); 4 1807 ’ernyős virágzat | Dolde’ (MagyFűvészk. 26); 5 1810 ’lámpaernyő | Lampenschirm’ (Nszt.); 6 1859 ’kivetített kép feldolgozására stb. alkalmazott műszaki berendezés | Schirm 〈Physik, Technik〉’ (Nszt.); 7 1885 ’roletta | aufrollbarer Vorhang’ (NSz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg egy fiktív tő származékának szófajváltásával keletkezett. | ⌂ Egy -ő képzős főnevesült folyamatos melléknévi igenév lehet. A tő ismeretlen eredetű, és összefügghet az →árnyék tövével. A magyarázat nehézsége, hogy míg az ernyő palatális, az →árnyék veláris hangrendű, és a hangrendbeli eltérés nem indokolt. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. arnjevi [többes szám] ’parasztszekér fedele’; rom. (N.) arnéu ’szekérfedél, ponyva; napernyő’.