emendál ∆ A: 1557/ emendaltunk (MNy. 80: 123); 1585 émendálom (Cal. 359) J: 1 1557/ ? ’(ki)javít, helyesbít | verbessern’ (↑), 1558/ ’ua.’ (Székely I.: Krón. a2b); 2 1557/ ? ’módosít, változtat | modifizieren’ (↑), 1584 ’ua.’ (SzT. emendálás a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. emendare ’hibát (ki)javít’, (h.) ’ua.; visszafizet; hitelesít ‹okmányt, okiratot›’ [vö. lat. menda, mendum ’hiba, hiány; fogyatékosság; elírás’]. ≋ Megfelelői: ném. emendieren; fr. amender, émender; stb.: ’(ki)javít; helyesbít’. ⊚ Főleg a jogtudomány és a szövegtan szakszava volt.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ mendikál