előte × A: 1797 előtét (Nszt.); 1833 Elő-tő (Kassai: Gyökerésző 2: 60) J: ’kemence v. kályha nyílása elé helyezett ajtószerű tárgy | Vorsatz 〈am Ofen〉’
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ Főnevesüléssel keletkezett az elő ’előre(felé)’ (→előtt) + té- ~ të- ’állító, helyező’ jelöletlen tárgyas alárendelő összetételéből. Az önálló szóként nem adatolt té- ~ të- a →tesz ige folyamatos melléknévi igenevének egyik változata. Ugyanennek a folyamatos melléknévi igenévnek egy másik változatával alkotott hasonló összetételéhez vö. →kesztyű. ∼ Egyéb megnevezése: tevő ’előte’ (→tesz).
☞ EtSz. *el- a.; TESz.; EWUng.→ előtt