előkelő A: 1644 előkelő [?✐] (MHH. 24: 190) J: ‹fn› 1 1644 ’elöljáró | Vorgesetzter, Vorsteher’ (↑); 2 1790 ’magas társadalmi rangú személy | hoch angesehene Person’ (Nszt.) | ‹mn› 1 1662 ’vezető, irányító | leitend’ (SzT.); 2 1780 ’magas társadalmi rangú | hohes gesellschaftliches Ansehen habend’ # (Nszt.); 3 1808 ’kiváló, elismert; kifinomult, elegáns | hervorragend; vornehm, elegant’ # (Nszt.)
Összetett szó. | ⌂ Az →elöl és a →kel¹ ’jár’ ige kelő folyamatos melléknévi igenévi alakjának határozós alárendelő összetétele. Az elnevezés szemléleti alapja az, hogy egy közösség legmegbecsültebb tagjai megelőzik a többieket, mintegy előttük járnak; vö. 1416 u./² èlo̗lkèli-uala ’megelőz’ (BécsiK. 62). Hasonló szemlélethez vö. →elöljáró; vö. még lat. antecedere, praecedere ’vkit megelőz’, tkp. ’előtt, elöl lép’, antistes ’elöljáró’, tkp. ’elölálló’; ném. vornehm ’előkelő’, tkp. ’előre vett’; stb. – Az előkelő alak a szó belseji l kiesésével és az ö pótlónyúlásával keletkezhetett; vö. →elöljáró. ∼ Korábbi megnevezése: elékelő (1636: Pázmány: ÖM. 6: 78), ennek előtagja az elé ’előre’ (→előtt).