elvélve † A: 1613 el vélve (NySz.); 1720 elvélve (NSz.) J: ’ritkán | selten’
elvélte † A: 1650 elvélte (NySz.) J: ’ritkán | selten’
elvétve A: 1787 el-vetve (Nszt.); 1789 el-vétve (Nszt.) J: ’ritkán; néha | manchmal; selten’
Belső keletkezésű szavak, valószínűleg szófajváltás eredményei. | ⌂ Keletkezésük feltehetőleg az elvélve, elvélte ’gondolván, vélvén’ határozói igenevekből indult ki. Mindkettő az →el igekötő + a →vél összetételeként létrejött elvél ’vél, gondol’ (1630: NySz.) igéből keletkezett a határozói igenév -ve, ill. -te képzőjével. Utóbbi képző a (R.) -ette igenévképző változata lehet; vö. 1416 u./² tette ’téve, cselekedve’ (MünchK. 30va); vö. még 1416 u./² ʒomiaʒtad ’szomjazva’ (MünchK. 31vb). ∼ Más, hasonló jelentésű származékok a →vél-ből: vélte ’néha, ritkán’ (1527: ÉrdyK. 352); vélta ’ua.’ (1566: NySz.); vélve ’ua.’ (1662/: NySz.).
Az elvétve származékszó. | ⌂ Valószínűleg a →vét ’téved, eltéveszt’ analógiás hatására keletkezett a korábbi határozószókból.