egyéb A: 1138/ ? Egebendí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 13. sz. eleje/ ygeb (KTSz.); 1372 u./ egÿebet (JókK. 4); 1416 u./¹ ėgèb (BécsiK. 4); 1535 Eǵeeb (Ozorai: Vit. B5a); 1552 k. egib (MNy. 82: 247); 1591 egeo (SzT.) J: ‹htl névm› 13. sz. eleje/ ’más; az ismert, említett dolgon, dolgokon kívül még számba vehető | anderer; sonstig’ # (↑) | ‹ksz› 1763 ’kivéve; hacsaknem | ausgenommen; es sei denn’ (NSz.) R: egyébként 1416 u./¹ egèbkent (BécsiK. 176) | egyebünnen 14161 u./² egebo̗nnèn (MünchK. 95vb) | egyebütt 1510 egyebevt (MargL. 20) | egyebüvé 1517 egÿebwve (TörtTár 1890: 559)

Megszilárdult középfokjeles alakulat. |  ⌂  A névmási szerepű →egy--ből keletkezett a -b középfokjellel. A szó belseji é pótlónyúlással keletkezhetett az eredeti e-ből. – Középfokjellel keletkezett általános névmások más nyelvekben is vannak; vö. gör. ἕτερος; lat. alter; ném. ander; stb.: ’más, egyéb; másik’.

☞ Nyr. 62: 50; EtSz.; B. Lőrinczy: KTSz. 166; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 176; EWUng.→ egyUN UEW. № 125