egyen † A: 13. sz. közepe/ eggen yg (ÓMS.); 1372 u./ egyen egyen (JókK. 136); 1531 eeǵgyen (ÉrsK. 475); 1539 ygyen ygyen (KulcsK. 74) J: ‹mn› 13. sz. közepe/ ’egyetlen, egyedüli | einzig’ (↑) | ‹hsz› 1 1372 u./ ’egyenként, külön | einzeln’ (↑); 2 1531 ’együtt; azonos módon | beisammen; gleichfalls’ (↑) R: egyenént 1474 egenent ’egyenként, külön | einzeln’ (BirkK. 1a) | egyenként 1531 egÿen kent ’egyesével’ (ÉrsK. 482)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az →egy-ből keletkezett -n módhatározóraggal. A melléknévi jelentés az alapszó számnévi jelentését, a határozószói jelentés ezzel szemben az alapszó melléknévi jelentését őrzi. Ma csupán különböző származékok alapszavaként, illetőleg az egyenként megszilárdult ragos alakulatban él.  ⚠  Az a magyarázat, amely szerint az →egy-ből jött volna létre -n névszóképzővel, kevésbé valószínű.

☞ EtSz. egy a.; MNy. 50: 348; TESz. egyenlő a.; Benkő: ÁrpSzöv. 283; EWUng.→ egy, egyembelű, egyenes, egyenlő