egyem ∆ A: 1528 egem (SzékK. 254); 1531 egoͤm (TelK. 35); 1533 u. ejem (MonÍrók. 3: 58); 1838 igyem (Tsz.); nyj. ëgyëm (MTsz.) J: 1 1528 ’persze, ugyanis | nämlich’ (↑); 2 1611 ’mondom, mondja, úgymond | sagʼ ich, sagt er 〈bei direkter Rede und stets eingeschoben bzw. nachgestellt〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 [határozói értékben] 1826 ’izé | Dingsda’ (TudGyűjt. 2: 45)
Bizonytalan eredetű, esetleg összetett szó. | ⌂ Talán az →így határozószó egy ’ilyen módon’ változatából + az ím (→íme) em ’íme’ változatból keletkezett; vö. még →em-. Ezt a magyarázatot a feltehetőleg eredeti 1. jelentés támogatja, ám tisztázatlan, hogyan keletkezett ebből a 2. és 3. jelentés.
☞ NytudÉrt. 38: 56; TESz.; EWUng.→ egyem-begyem, így, íme