ecsel × A: 1575 meg etſeltete [sz.] (Heltai: Krón. 174b); 1585 Etselleͦt [sz.] (Cal. 219); 1772/ Meg ecséli (Kreszn.); 1784 ötsellem (Baróti Szabó: KisdedSz. 97); nyj. ëcsell (ÚMTsz.); öcsöl (MTsz.) J: 1 1575 ’kefél; fésül | bürsten; kämmen’ (↑); 2 1673 ’gerebenez | hecheln’ (NySz.)
Származékszó. | ⌂ Az →ecset-ből keletkezett -l igeképzővel. – Az ecsel alak szóvégi tl > ll hasonulással, ill. szóvégi ll > l rövidüléssel keletkezett; vö. beszél (→beszéd).
☞ EtSz. ecset a.; TESz.; EWUng.→ ecset