dörgécse × A: 1469 ? gergecze [szn.] (MNy. 57: 361); 1500 k. dergecze (TemGl. 67); 1544 dörgeczet [?✐] (OklSz.); 1793–1797 görgécse, görgöcse (EtSz.); 1831 dörgicse (NSz.); 1862 dörgécs (CzF.); 1863 dürgincz (NSz.) J: ’egy fajta hal, durbincs | Kaulbarsch (Acerina cernua)’
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Egyes változatok szó belseji n-je bizonyára szervetlen járulékhang. ∼ Idetartozik: (N.) dürge ’egy fajta tüskés hátú, kis fürge hal’ (1904: ÚMTsz.), ez valószínűleg elvonás a dörgécse szóból. – A népetimológiával keletkezett tulajdonnevek (vö. pl. 1211 Dercuche [szn.] (PRT. 10: 507), 1307/ Dergesche [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 298); (†1092) 1399 Derguche [hn.] (Györffy: DHA. I: 282) stb.) a szó korai meglétét igazolhatják. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. grgeč ’csapó sügér’.
☞ TESz.; EWUng.→ durbincs