dorgál A: 1495 e. meg dorgala (GuaryK. 108); 1551 Dorgolasoknac [sz.] (NySz.); 1577 dargalas [sz.] (KolGl.) J: ’szid, (meg)fedd | tadeln’

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. cser.  (KH.) torle- ’dorgál, szidalmaz’; md.  (E.) tuŕe-, ťuŕe-, (M.) ťuŕe- ’harcol, verekszik’; finn tora ’harc, veszekedés, civakodás’, toru- ’veszekedik, viszálykodik, szid’; lp.  (norv.) doarro ’viszály, harc, küzdelem’, doarro- ’szúr, döf; harcol’; – jur. tāro ’birkózás’, tāro- ’birkózik’; szelk. tjaar ’veszekedés, harc’; mot. toroni̮ ’harcol’; stb. [uráli *torɜ ’harc, birkózás; harcol, birkózik’]. Mivel ezek az uráli szavak feltehetőleg onomatopoetikus eredetűek, etimológiai összetartozásuk bizonytalan.  ⌂  A végződés -gál gyakorító képző. A szó eleji *t > d zöngésedéshez vö. →daru.  ∼  A (R.) dorgatórium ’feddés, szidalom’  (1878: Nszt.) tréfás szóalkotással keletkezett a -tórium végződésű magyar szavak alapján; vö. →direktórium, →szanatórium stb.

☞ Paasonen: Beitr. 51; EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 1066