dominikánus A: 1602 Dominicanus (Nyr. 93: 287); 1647 dominicanisok (EWUng.); 1760 Dominikanuſoknak (MNy. 63: 102); 1770 Dominikánusok (NSz.) J: ‹mn› 1602 ’domonkos rendi | dominikanisch’ (↑) | ‹fn› 1620 ’domonkos rendi szerzetes 〈férfi, nő〉 | Dominikaner(in)’ (MNy. 64: 351)
Latin (e.) jövevényszó. | ≡ Lat. (e.) Dominicanus ’a domonkos rend tagja; domonkos rendi’ [< lat. (e.) Dominicus [szn.], tkp. ’az, aki az Úr napján, azaz vasárnap született’; vö. lat. dies dominicus ’vasárnap’]. A rendet Szent Domonkos 1170–1221 alapította a 13. sz. elején. ≋ Megfelelői: ném. Dominikaner, dominikanisch; fr. dominicain; stb.: ’domonkos rendi szerzetes’, ’a domonkos rendre vonatkozó’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A rend 1221-ben telepedett meg Magyarországon.