dob¹ A: 1211 ? Doba [sz.] [szn.] (PRT. 10: 505); 1213/ ? Dubam [sz.] [szn.] [lat. végződéssel] (VárReg. 266.); 1307 dobofeu [sz.] [hn.] (MNy. 10: 40); 1621 Tobd le; Letopni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1307 ’hajít; vet | schleudern; werfen’ # (↑); 2 [főleg meg~] 1763 ’eldobott tárggyal eltalál | jmdn treffen 〈Hieb, Stein usw.〉’ (NSz.); 3 1846 ’taszít | stoßen’ (Nszt.) Sz: dobál 1783 dobálák (Nszt.) | dobálódzik 1807 Dobálódzni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.)
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (FL.) tå̄mp- ’földre veti magát’, pisäľ tå̄mpi ’a fegyver hangosan lő’ (pisäľ ’puska’) [ugor *tᴕmpɜ- ’csattanó hanggal ledob, üt’]. ⌂ A szó eleji *t > d zöngésüléshez vö. →domb; a szó belseji *mp > m. b változáshoz vö. →eb, →hab stb. A top változat talán a →top hatására is keletkezhetett.
☞ EtSz.; NyK. 64: 66; MSzFE.; TESz.; EWUng.UN UEW. № 1866