dagály A: 1416 u./¹ egdagalos [sz.] (BécsiK. 76); 1456 k. daghalÿoſſagh [sz.] (SermDom. 2: 344); nyj. gagájjos [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’gőg, kevélység | Hochmut, Stolz’ (↑); 2 1456 k. ’önfejűség, makacsság | Eigensinn’ (↑); 3 1510 k. ’harag, düh | Zorn’ (Gl.); 4 1755 ’a tengervíz emelkedése | Flut 〈beim Gezeitenwechsel〉’ # (NSz.); 5 1763 ’daganat | Geschwulst’ (NSz.); 6 1793 ’fellengzős stílus | Schwülstigkeit’ (NSz.) Sz: dagályos 1416 u./¹ (↑) | dagályosság 1456 k. (↑) | dagályoskodik 1456 k. daghaloſkodikh (SermDom. 1: 386)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő a →dagad szócsaládjának tövével azonos. A szó végződése -ly névszóképző. Az alaktanhoz vö. akadály (→akaszt), aszály (→aszik) stb. Az eredeti 1. jelentéshez vö. a →dagad ’gőgössé, beképzeltté válik’ jelentését.

☞ EtSz. dagad a.; TESz.; EWUng.→ dagad