csíp A: 1208 ? Cipeu [sz.] [hn.] (Jerney: MNyKincs. 26); 1211 ? Chipeu [sz.] [szn.] (OklSz.); 1214/ ? Sypeu [sz.] [szn.] (VárReg. 323.); 1456 k. chÿpi (SermDom. 2: 313); 1763 csépni [sz.] (NSz.) J: 1 1456 k. ’〈állat〉 megszúr | stechen 〈Bienen, Mücken usw.〉’ # (↑); 2 1519 ’〈vmilyen tárggyal〉 összeszorít | zwicken 〈mit den Fingern, mit einem Gegenstand〉’ # (JordK. 63); 3 1566 ’csipkelődik | sticheln’ (Heltai: Fab. 128); 4 1577 ’〈erős íz〉 éget | brennen 〈auf der Zunge〉’ (KolGl.); 5 [főleg le~] 1577 ’〈vmiből〉 letör | abbrechen’ (KolGl.); 6 1613 ’elvesz; ellop | wegnehmen; klauen’ (NySz.); 7 [főleg el~] 1791 ’elfog | festnehmen’ (NSz.); 8 [ ~ vkit, vmit] 1978 ’vkit kellemesnek, bájosnak, vonzónak tart | für angenehm, anziehend halten’ (Nyr. 102: 150) Sz: csipel 1456 k. chÿpelÿk ’csipked, megcsíp | zwicken’ (SermDom. 2: 521) | csíptető 1513 chypthetewas ‹foly mn-i igenév› (OklSz.); 1528 czipthethew ‹fn› ’zárda, rendház | Kloster’ (MNy. 31: 125); 1570 ’csípőfogó | Zwickzange’ (NySz.) | csipdes 1528 chӱpdesesek [sz.] (SzékK. 349) | csipked 1577 k. chÿpkeodeo [sz.] (OrvK. 75) | csipet 1636 Csipetenként (NySz.) | csipetnyi 1749 csipetnyi (NySz.) | csíptet 1759 csiptesd ’lefog, szorít | klemmen 〈trans.〉’ (NSz.) | csippent 1766 tsippentéssel [sz.] (NSz.) | csipeget 1710 k. csipegetett [sz.] ’cakkoz, csipkéz | zacken’ (SzT.); 1767 Tsipegetni [sz.] ’tépked, kopaszt, cibál | rupfen, zupfen’ (Pápai Páriz–Bod: Dict.) | csipesz 1833 csipesz (Szily: NyÚSz.) | csipetke 1838 csipetke (Tsz.) | csipkelődik 1851 csipkelődék ’csipkelődik, gúnyolódik | sich häkeln’ (NSz.)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (Sz.) ćepe̮ľ ’csipet’, ćepe̮ľt- ’csíp, csipked’; votj. ćepi̮ľi ’csípés’, (Sz.) čepi̮ľt- ’csíp, csipked’; ? cser.  (KH.) cəwešte- ’csíp, csipked, (meg)csíp’ [fgr. *ćᴕ̈ppɜ ’csipet, ujjhegy; csíp, csipked’].  ⌂  A rokon nyelvi megfelelők alapján eredetileg egyfajta igenévszó lehetett; vö. még (N.) csíp ’egy csipet kender’. Az esetleges hangutánzó-hangfestő jelleg némileg bizonytalanná teszi a magyarázatot.  ≋  Ehhez hasonló: or. щипaть; csuv. ťš́əʙət: ’(meg)csíp, csípked’.  ⌂  Igekötős összetételek: becsíp ’enyhén ittassá válik, becsiccsent’  (1838: Tzs.), kicsípi magát ’kicsinosítja, kicicomázza magát’  (1841: NSz.), amelynek az értelmi-szemléleti keletkezési alapja nem világos.

☞ FUF. 7: 39; MSzFE.; TESz. kicsípi magát a. is; MNy. 77: 168; EWUng.→ csimbalkodik, csipisz, csipke², csípő, csúpUN UEW. № 90