cságató × A: 1781 e. Tságatyú (Gáldi: Szótir. 67); 1786 tságattyú (NSz.); 1787 tságatojábol (SzT.); 1838 Cságóté (Tsz.); 1877 csígattyúszeg (Nyr. 6: 373); nyj. csikȧti (Balassa I.: Eke 213); cságítú (ÚMTsz.); cságotaszëg, csárgatyúszög (NyF. 17: 34); csávattyú (EtSz.) J: 1 1781 e. ’az eketaliga rúdját kormányzó görbe fa v. vas | Kehrrahm 〈Teil des Pfluges〉’ (↑); 2 1952 ’tézsla, húzórúd | Ziehstange’ (Nyatl. tézsla a.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A cságat →csá szóból főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ó képzővel. Az első jelentés egy ’állatokat jobbra, balra terelő bot, rúd’ jelentésre mehetett vissza. Az eketaliga rúdját erősítették ehhez a fához.
☞ EtSz.; TESz.; Balassa I.: Eke 214; EWUng.→ csá