csobolyó × A: 1265 Chobolo [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 65); 1557 chyobolyot (OklSz.); 1647 csobolya (NySz.); 1736 Csobojo, Csobollyo (SzT.); 1746 Czubollyo (SzT.); 1768 csobollo (Bakos J.: Szműv. 23); 1803 csobolót (NSz.); 1838 Csoborló (Tsz.) J: ’kis hordócska; ivóedény | Art kleines Faß; Lägel’

Vitatott eredetű. | 1 Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. |  ⌂  Egy -ó képzős folyamatos melléknévi igenév főnevesülése. A relatív tő -l gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a csobog, csobban (→csobb) igék tövével azonos. A szó belseji -l később palatalizálódott. 2 Örökség, finnugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.) śumpəl ’nyírfakéregből készült kis ivóedény’; osztj.  (Kaz.) śǔmpal ’ua.’; zürj. ćib ’lapát’; votj.  (R.) ćib ’ua.’; finn sammio ’dézsa; vödör’, (N.) sammi ’dézsa’ [fgr. *ćumpɜ ’nyírfakéregből készült kis ivóedény’].  ⌂  A szó belseji *mp > m. b hangváltozáshoz vö. →eb, →hab stb. Az -l névszóképző esetleg már az ugor korban a tőhöz kapcsolódott: ugor *ćumpɜlɜ ’ua.’. A végződés -ó kicsinyítő képző. ▣  ⚠  Egyik magyarázat sem különösebben meggyőző.

☞ FUF. 20: 52; NyK. 51: 115; Melich-Eml. 210; TESz.; UEW. 43; EWUng.→ bokolyó, csobbUN UEW. № 77