csiszlik × A: 1780 e. tsiszliket (Nszt.); 1792 Tsiſzlik (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1835 Csizliket (SzT.) J: 1 1792 ’cipő v. csizma sarok feletti kemény részét belülről borító bőrdarab | Gleitfutter 〈am Steifzwickel des Schaftstiefels〉’ (↑); 2 1817 ’foltozó suszter; pancser | Flickschuster; Pfuscher’ (Nszt.); 3 1910 ’pimasz kölyök; gazfickó | unverschämter Kerl; Schurke’ (EtSz.)
Valószínűleg származékszó. | ⌂ A csiszl- tőből (a →csiszol tőváltozatából) -ék > -ik névszóképzővel keletkezett; az alaktanához vö. →hajlék. A keletkezése feltehetőleg azzal magyarázható, hogy a csizmának leginkább a belső kérge csiszolódik, súrlódik, dörzsölődik legerősebben. A 2., 3. jelentés gúnyos, pejoratív metonímia alapján fejlődött ki.
☞ NéNy. 10: 84; TESz.; EWUng.→ csiszol