csicseg × A: 1560 k. chichegees [sz.]; chyczegeŏ [sz.] (GyöngySzt. 244., 3150.); 1603 cziczegnek (NySz.); 1862 csicsog (CzF.); nyj. csicsëg (MTsz.) J: 1 1560 k. ’csicsereg | zwitschern’ (↑); 2 1838 ’cuppogásra emlékeztető hangot ad | quatschen 〈im Matsch watend〉’ (Tzs.)

csicsereg [1] A: 1784 csicsereg (Nszt.); 1831 Csicsergés [sz.] (Kreszn.); 1858 csicserg (Nszt.); 1862 csicsėrėg (CzF.); nyj. csicsorognak (ÚMTsz.); csücsörög (MTsz.) J: 1 1784 ’csivitel, csiripel | zwitschern’ # (↑); 2 1832 ’csacsog | schwätzen’ (TudGyűjt. 3: 71); 3 1838 ’szivárog, csörgedez | sickern, rieseln’ (Tsz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →cicerél-ével lehet összefüggésben. A szóvég gyakorító képző.  ∼  Ugyanebből a tőből másik gyakorító igeképzővel: csicserél ’csiripel, csicsereg’  (1789: NSz.); csicserész ’ua.’  (1846: NSz.); csicserikel ’ua.’  (1862: NSz.); csicserkél ’ua.’  (1862: CzF.).

☞ EtSz.; TESz. csicsereg a.; EWUng.→ cicerél