cseh [8] A: 1075/ ? cehti [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 58); 1093/ Chehy [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1138/ Cehudi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1217 Chech [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 385); 1248 Chey [sz.] [hn.] (Századok 73: 274); 1405 k. cheh (SchlSzj. 532.); 1438 Chewthelek [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 606); 1478 Chefalw [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 477) J: ‹fn› 1138/ ? ’cseh ember | Tscheche’ # (↑), 1217 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1476 k. ’a csehekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | tschechisch’ # (SzabV.)
Cseh jövevényszó. | ≡ Cseh Čech ’cseh ‹mn›’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Vö. még blg. чex; or. чex; stb.: ’ua.’. ∼ Valószínűleg ugyanerre az etimonra megy vissza: cselák ’cseh ‹mn›’ (1918: NSz.), amely a cseh Čechák ’cseh ember ‹pejor.›’ szóból eredhet. A hangalakot feltehetőleg a →melák és a →polyák is befolyásolhatta.
☞ NyK. 44: 341; EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 125; TESz. cselák a. is; EWUng.