csapinós × A: 1181/ ? Chapunos [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 1655 tsaponosan (NySz.); 1784 tsapanósb (Baróti Szabó: KisdedSz. 37); 1797 tsapinoson (NSz.); 1799 tsapinós (Márton J.: MNSz.–NMSz. Schräge a.); 1817 tsappanósság [sz.] (MNy. 70: 94); nyj. csaponyosan (MTsz.) J: ’ferde; rézsútos | schief; schräg’
Származékszó. | ⌂ A csaponik-ból, amely a csappan ’el-/letér, elkanyarodik’ (→csappant) korábbi változata -s, ill. -ós melléknévképzővel; az alaktanához vö. →szoros, tilos (→tilt), ill. harapós (→harap¹), tudós (→tud) stb. – A magyarázat nehézsége, hogy a szó időrendileg korábbinak tűnik, mint az állítólagos alapszó. ∼ Ugyanebből az alapszóból -ó melléknévi igenévképzővel, ill. -ó melléknévi igenévképzővel + különböző határozóragokkal keletkeztek: csaponólan ’ferdén ‹határozószó›’ (1645: NySz.); becsapanó ’a gödör, árok rézsútos oldala’ (1788: MNy. 70: 93); csapinólag ’ferdén ‹határozószó›’ (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 157); csapinó ’ferde, dőlt, lejtős’ (1862: CzF.); (N.) csapanyó ’ferde, dőlt, lejtős’ (MTsz.); csapanólag, csaponólag stb. ’ferdén ‹határozószó›’ (MTsz.).