csalinkázik × A: 1792 Tsalnikozni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1897 csallinkázza (Nyr. 26: 96); 1914 Csalinkázik [▽] (MNy. 10: 332); nyj. cselinkáz (ÚMTsz.) J: 1 1792 ’kószál | sich herumtreiben’ (↑); 2 1897 ’felületesen, nem szabályosan kaszál, kapál | oberflächlich mähen od. hacken’ (↑); 3 1914 ’csónakázik | Kahn fahren’ (MNy. 10: 332)
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →cselleng tövével a palatoveláris párhuzamosság alapján függ össze. A végződés -nk mozzanatos képző + -z gyakorító képző. A 3. jelentést a →csónak befolyásolhatta. ∼ Idetartoznak: (N.) csalinkál, csalingál ’slampos, hanyag munkát végez ‹kaszálásnál v. kapálásnál›’ (ÚMTsz.).
☞ TESz.; EWUng.→ cselleng