csalafinta A: 1598 Czelefende (Baranyai Decsi: Adag. 319); 1713 Tselefinta (Kis-Viczay: Sel. 50); 1786 tsalafinta (Nszt.); 1862 cselevendi (CzF.); 1877 cselefendi (MTsz.) J: ‹mn› 1 1598 ’kerítő(nő)ként tevékenykedő | Kuppelei treibend’ (↑); 2 1788 ’furfangos; ravasz | listig; falsch’ # (NSz.) | ‹fn› 1786 ’furfangos személy | Schlaukopf’ (↑)
Valószínűleg játszi szóalkotással keletkezett összetett szó. | ⌂ Az eredeti cselefende ~ cselefendi változat első tagja a →csel lehetett. A második tag esetleg származékszó egy ismeretlen eredetű tőből. A tagok végződése, ill. azok egymással való alaktani összefüggése tisztázatlan. – A csalafinta alak a →csal ige, ill. →finta népetimológiai hatására keletkezhetett. ∼ Idetartoznak: csalafurdi ’ravasz, furfangos; ravasz’ (1641: NySz.); csalafántos ’ua.’ (1816: NSz.).
☞ EtSz. csal a.; MNy. 11: 408; TESz.; EWUng.→ csal, csel, finta