cihog × A: 1528 čyhagaſſal [sz.] (SzékK. 295); 1585 czihoga (SzT.); 1792 tzihogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Tziherézni a.); nyj. cihög (ÚMTsz.); czihegő [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1528 ’nevetgél | kichern’ (↑); 2 1792 ’kiáltozva játszik | schreiend spielen’ (↑)
ciheréz × A: 1792 Tziherézni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1795 k. Tziherezni [sz.] (NSz.); 1836 Tzihároz, Tzihérez (Kassai: Gyökerésző 5: 254); 1838 Cziherész (Tzs.) J: 1 1792 ’kiáltozva játszik | schreiend spielen’ (↑); 2 1862 ’nevetgél | kichern’ (CzF.)
A szócsalád alapja, a cihog onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A hangos kacagás, viháncolás kifejezője. Végződése a -g gyakorító képző.
A ciheréz származékszó. | ⌂ A cihog alapján keletkezett játszi gyakorító képzővel.
☞ TESz.; EWUng.