cefet × A: 1873 czefet ‹mn› (Nyr. 2: 93) J: ‹mn› 1 1819–1821 ’aljas, utálatos 〈személy〉 | niederträchtig, widerlich 〈Person〉’ (Nyr. 82: 86); 2 1872 ’rongyos | zerfetzt’ (↑); 3 1890 ’elhanyagolt külsejű | schlampig’ (Nyr. 19: 287); 4 1904 ’nagyon rossz, cudar | hundsmiserabel’ (Nszt.); 5 1905 ’koszos, piszkos | schmutzig, dreckig’ (ÚMTsz.) | ‹fn› 1 1874 ’ringyó | Hure’ (Nyr. 3: 473); 2 1898 ’leszakadt darab, rongy | Fetzen’ (Nszt.); 3 1905 ’latyak, sár | Kot, Matsch’ (ÚMTsz.) | ‹partikula› 1994 ’〈melléknév fokozására:〉túlzott mértékben | sehr, überaus 〈intensivierend bei Adjektiven〉’ (Nszt.) R: cefetül 1902 cefetül ’alaposan, nagyon | tüchtig 〈als Adverb〉’ (UjIdők 1902. aug. 31.: 190); 1904 cefetül van ’nagyon rosszul van, rémesen érzi magát | ’ (Nyr. 33: 420)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A →cafat palatális párja. A tő azonos a →cefre abszolút tövével, és a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →cáfol tövével. A szó végződése a befejezett melléknévi igenév képzője vagy névszóképző. Tisztázatlan, hogy a melléknév vagy a főnév lehetett-e az eredeti szófaj.  ⚠  Az a magyarázat, hogy a cefet a cefet-cafat ’rongyos’  (1873: MTsz.) ikerszó előtagjának önállósulásával jött létre, kevésbé valószínű.

☞ MNy. 9: 391; EtSz. cafog a.; TESz.; EWUng.→ cafat, cáfol, cefre, cibere