cech A: 1614 cheh (MNy. 65: 478); 1875 czehhel (Nszt.); 1886 czech (NSz.); 1924 cëcch (Horger: MSzav. 77); nyj. cek, cekk, csekk (ÚMTsz.) J: ’〈vendéglői stb.〉 fogyasztás összege, számla összege | Rechnung’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) zech, – ném. Zeche: ’(kocsmai, vendéglői) számla’ [eredetéhez vö. →céh]. ⌂ A szóvégen megőrződött m. χ́ viszonylag kései átvételre utal; a szóvégi k hanghelyettesítés eredménye; vö. →pech. ⊚ A bizalmas nyelvhasználat szava.
☞ Horger: MSzav. 77; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ céh