bőkezű A: 1513 be kezú (NagyszK. 290); 1708 Bö́kezǘ (Pápai Páriz: Dict.) J: ’(bőven) adakozó, osztogató | freigebig’ #
Összetett szó. | ⌂ A →bő ’széles; tág(as)’ + -kezű (→kéz) jelzői alárendelő összetétele. Az elsőtag a kitárt, nyitott tenyérre utal. A kezű utótag csak szószerkezetben, ill. összetételben adatolható. Hasonló szemlélethez vö. ang. large-handed ’adakozó’, tkp. ’széles, bőséges tenyerű’; fr. avoir la main large ’adakozó’, tkp. ’bőséges keze van’; stb. Vö. még ném. eine offene Hand haben ’adakozó, bőkezű’, tkp. ’nyitott tenyere van’. ∼ Rokon értelmű szóként idetartozik a bőmarkú ’adakozó’, tkp. ’bőkezű’ összetétel (vö. Beumorkow [szn.] (1376: OklSz.)); az utótaghoz vö. →marok.