búza A: 1082/ Buʒad [szn.] (MNL (OL) Dl. 201041); 1138/ ? Buzaudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1193 buzad [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 54); 1395 k. buʒa (BesztSzj. 467.); 1481 e. baſſa [ɔ: buſſa] (MNy. 85: 7); 1833 Bóza (Kassai: Gyökerésző 1: 385) J: ’kenyérgabonát termő növény | Weizen (Triticum aestivum)’ #
Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. | ≡ Csuv. pə̂ri͔ ’tönkölybúza’; – ujg. buγday ’búza’; CC. boγday, buγday, boday ’ua.’; oszm. buğday ’ua.’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A magyarba átkerült alak *buγδay vagy *buγzay lehetett. A szó belseji γ kieséséhez vö. →túzok; az aj > a szóvégi hangfejlődéshez vö. →boka.
☞ MNy. 3: 108, 52: 164, 56: 298; TESz.; UrAltJb. 43: 80; Ligeti: TörK. 30; EWUng.→ búzavirág, tengeri, török-